A phanszori (hangul: 판소리, latin betűkkel: pansori?) vagy koreai népi opera egy, az énekbeszédhez hasonló narratív zenei előadásmód a koreai kultúrában. Egyik szereplője az énekes, aki énekkel, narrációval és dramatizált testbeszéddel, kezében legyezővel egy történetet mesél el, másik a dobos, aki kíséri. Az előadás több órás is lehet.
A phanszori a phan („tér, szabadtér”) és szori („hang” vagy „éneklés”) szavak összetétele, az előadók ugyanis eredetileg nyílt tereken, például piacokon léptek fel. A műfaj eredete a 17. század végére vezethető vissza, és valószínűleg a sámánénekekből fejlődött ki. Az eredeti phanszoriművek közül csak öt maradt fenn, de a 20. században írtak újakat is. Többféle változata alakult ki, van például kajagumkísérettel előadott phanszori és van színházi előadásra szánt, több szereplős változat is. A
